Egészen a XIX. szd. közepéig nem kevésbé bonyolult feladatként jelentkezett a keleti szőnyegek megálmodott gyönyörű színvilágának a megvalósítása sem, mert 1857-ig kizárólag növényi és állati (első sorban rovarok) eredetű alapanyagok álltak rendelkezésre. Az egyszerűbb színek előállítására a sárgát pl. sáfrányból, szőlőlevélből, a pirosat meggyléből vagy rovarokból, a fekete színt a tea- vagy dohánylevélből, a kéket az indigóból nyerték. A bonyolultabb, különlegesebb színárnyalatokat adó természetes eredetű színezékeket egyéni tapasztalatok alapján készítették, ezek összetételének titkát féltve őrizték.
A szintetikus festékek megjelenését követően – olcsóbb, egyszerűbb előállíthatóságuk révén – gyorsan kiszorították a természetes színezőket. Ugyan a mesterséges festékek tökéletesedésével a színskála minden színe és árnyalata leképezhetővé vált, manapság – összhangban az egyre erősödő környezettudatossággal – ismét egyre népszerűbbek a 100%-ban növényi és rovar eredetű színezékekkel díszített keleti szőnyegek.