Az ókori “világbirodalmak II.rész

Forrás: Vlasdon

1370-re egy mongol-török dinasztia győzedelmeskedett keleten, s Timur Lenk (ural. 1370-1405) legyőzve ellenségeit, tíz éven belül megszilárdította hatalmát Középnyugat-Ázsiában, Perzsiában és Mezopotámiában. Timur az állami irányításba több perzsát is bevont, s ugyancsak kitüntetett szerepük jutott a művészeti életben is. Timur Lenk 1405-ös halála után a fiai és unokái között versengés indult a trónért és a főhatalomért, ami ismételten polgárháborúba taszította a birodalmat. A legtöbb kormányzó függetlennek nyilvánította ki területét, míg e közben a nyugati határokon területeket veszített Timur egykori állama.

Timur Lenk parancsot ad Grúzia lerohanására. 1595-1600 körül készült kép.

A perzsa nagyhatalmiság visszaállítása:

Habár az ország a háborútól szenvedett és a káosz uralkodott el, Timur Lenk birodalmát a XVI. századig némiképp egyben tudták tartani. Akkor azonban felemelkedett egy azeri-kurd gyökerekkel rendelkező síita dinasztia, a szafavidok. A szafavidok kezdetben a mai Azerbajdzsán és Észak-Irán területére terjesztették ki befolyásukat, Tebriz központtal. Timur utódai egyre jobban visszaszorultak, s 1502-ben a szafavidok vezetője I. Iszmáil sah (ural. 1501-1524) Perzsia urává nyilvánította magát. Miután legyőzte a belső ellenségeit terjeszkedni kezdett, s behatolt Afganisztánba, meghódította Mezopotámiát és Kelet-Anatóliát (utóbbi két területet nem sokkal később az oszmán-törökök elszakították Perzsiától). Iszmáil uralkodása alatt meghonosodott a síita valláspolitika, ami célja a síita iszlám terjesztése és elfogadtatása birodalom szerte.

I. Iszmáil sah portréja, ismeretlen festőtől.

I. (Nagy) Abbász sah (ural. 1587-1629) személyében egy ambiciózus hódító került hatalomra Perzsiában. Keleten az üzbégekkel került konfliktusba, míg nyugaton a Török Birodalommal, s egy időre visszahódította Bagdadot és a Kaukázusi régiót. Délnek fordulva igyekezett korlátozni a portugál és brit gyarmatosítási tevékenységet a Perzsa-öbölben, ami során a portugálokat Bahreinből, a briteket Hormuzból űzte ki. A sah ugyanakkor kapcsolatba lépett a Brit és Holland Kelet-Indiai Társaságokkal. I. Abbász megszilárdította a szafavidok uralmát Perzsiában, s az országot a térség nagyhatalmává tette, valamint vonzó célországgá alakította Perzsiát, nagyszabású építkezésekbe kezdett, s intézkedései igencsak kedveztek a turizmus fellendülésének. Abbász 1629-es halála után utódai nem voltak képesek ugyanolyan elkötelezettséggel és tehetséggel kormányozni Perzsiát, mint ahogy elődjük tette, s a későbbi sah-ok a pazarlás csapdájába süllyedtek.

I. Abbász sah és udvara.

A XVIII. század elejére a perzsa hadsereg és a központi kormányzat teljesen legyengült és felkelések, külső támadások gyengítették az országot, amire két nagyhatalom is felfigyelt, akik befolyásukat kívánták növelni Perzsiában, területi nyereségben is reménykedve. Ez a két ellenséges hatalom a Török és az Orosz Birodalom volt.

A területileg egyre sebezhetőbb Perzsia régi tekintélyét az Afsárida-dinasztiából származó új uralkodó Nádir sah (ural. 1736-1747) állította helyre. Keleten legyőzte a függetlenedni vágyó afgánokat, nyugaton pedig a törököket, s kezdetben ugyan a szafavidákat helyezte vissza a kormánypozícióba, de végül növekvő hatalmát kihasználva eltávolította őket az ország éléről, s maga kezdett uralkodni Perzsiában. Nádir hadsereg reformjai lehetővé tették a további terjeszkedést, amit a sah keleten folytatott, ahol a Nagymogul Birodalomba is betört hadseregével, s kifosztotta Delhit. Nádir kegyetlen és elnyomó rendszert épített ki Perzsiában, ami nem kedvezett népszerűségének, s halálához is ez vezetett, amikor 1747-ben merénylet áldozatává vált. Nádir halála egy újabb kaotikus periódust hozott az ország számára, amikor a perzsa hadurak egymás ellen léptek fel és harcoltak a hatalomért. Ez az újabb polgárháború a perzsa állam destabilizációjához vezetett, s keleten független államok jöttek létre, mint Híva, Buhara és Afganisztán, egykori perzsa területekből.

Nádir sah portréja.

Nagyhatalmak szorításában:

A polgárháború csak a XVIII. század végén ért véget, amikor a Kádzsár-dinasztia fellépett és békét teremtett Perzsiában. Míg külpolitikailag a rivális Törökország meggyengülni látszott, addig az oroszok épp ellenkezőleg, egyre erősödtek, s az 1800-as években aktív terjeszkedő politikát folytattak Belső-Ázsiában. Ennek a politikának a kaukázusi iránya Perzsia geopolitikai érdekeibe ütközött, mikor Moszkva szemet vetett a perzsa ellenőrzés alatt álló Azerbajdzsánra. 1804-ben kitört a háború Oroszország és Perzsia között, ami kimenetelétől a kaukázusi térség ellenőrzése függött. A háború 1813-ban Perzsia vereségével végződött, s a béke alapján jelentős területeket veszített: Azerbajdzsán, Kelet-Grúzia és Dagesztán, melyek az Orosz Birodalom részeivé váltak. Teherán azonban nem törődött bele a vereségbe, és némi brit sugallatra, 1826-ban hadjáratot indított az elvesztett területek visszaszerzéséért. Nagyratörő vállalkozása csúfos kudarcot vallott, 1828-ban elvesztette a háborút, az oroszok elfoglalták Tebriz városát is. A békében Perzsia újabb északi területeket vesztett: Örményországot és Nahicsevánt. Ráadásul az orosz politikai befolyás egyre növekedett az országban.

Piros csíkozás: Perzsia területi veszteségei. Sötétzöld: Perzsia területi nyeresége. Kék vonal: brit befolyási övezet. Piros pontozott vonal: orosz befolyási övezet.

Perzsia hatalma, az oroszokéval szemben, hanyatlani kezdett Közép-Ázsia nyugati térségében. Eközben a britek Indiában és Dél-Arábiában terjeszkedtek és megindult a vetélkedés a Brit és az Orosz Birodalom között Közép-Ázsiáért, ami hatalmi játszma kereszttüzébe került Perzsia. A britek célja volt egy független, de a brit érdekeknek megfelelően működő afgán állam megtartása, ami ütközőállamként funkcionálna Brit-Inda és Oroszország között. Perzsia befolyása azonban nagy volt Afganisztánban, de mivel a XIX. század elején a perzsák kiszolgáltatottá váltak az orosz érdekeknek, félő volt, hogy utóbbiak megjelennek Afganisztánban is. Ezt a britek nem akarták. Másrészről Perzsiának területi igényei voltak Afganisztánnal szemben, a nyugat-afganisztáni Herát térségét kívánta több alkalommal is megszerezni, sikertelenül, míg 1856-ban, immár orosz bátorítással, a perzsáknak sikerült elfoglalniuk Herát, amire a britek hadat üzentek Perzsiának. Fél évvel később a britek legyőzték a perzsákat, majd békét kötöttek. Perzsia kivonult Afganisztánból és a britek befolyása ezzel egyre nőtt Kelet-Perzsiában, ami már vetekedett az északi orosz befolyási övezettel.

Nasszer al-Din sah egy 1873-as fotón.

Nasszer al-Din sah (ural. 1848-1896) majd fél évszázados kora a Perzsa Birodalom modernizációját hozta el. A trónra kerülése utáni államcsődöt teljes társadalmi és gazdasági reformmal áthidalták, majd teret hódítottak a nyugati tudományok és technológiák, valamint a nyugati oktatási metódusok, s 1851-ben Teheránban megnyitották az első perzsa egyetemet. Nasszer próbált közvetíteni Oroszország és az Egyesült Királyság között, főleg, hogy országa függetlenségét ezzel hangsúlyozza ki, azonban próbálkozása eredménytelennek bizonyult. Nasszer az 1856-os háború előtt Európai körútra indult, hogy népszerűsítse a Perzsa Birodalmat, mint egy ősi, de civilizált államot.

A századfordulóra azonban a perzsa állam szuverenitása megtört. Az orsz-brit nagyhatalmi törekvések közé szorult, ahonnan nem volt képes kitörni, s végül még az I. világháborúba is belerángatták, s Perzsiát hadszíntérré tették. A XX. század nem kecsegtetett semmi jóval Teherán számára.

Szeretne elsőként értesülni a legújabb híreinkről és linformációinkról?

Cikkeink hasonló témában

A CSOBI ZIEGLER TÖRTÉNETE RÖVIDEN

AZ interjú

Ezek érdekelhetnek még

Ez is érdekes lehet

A keleti szőnyegek színezékei

×
×

Cart

Regisztráljon a kedvezményekért!

Legyen Ön is a Kabiri család tagja! Készítsen felhasználót, és értesüljön elsőként a legújabb ajánlatainkról, kedvezményeinkről, és egyéb híreinkről!