Kunvári Úr elvarázsolt csodatollából:
Hihetetlen,de a törzsi viszonyok között élő embereknek még manapság sincs bankszámlájuk.Ehelyett raktáron halmozzák fel szőnyegeiket, melyekből bármikor pénzt-tőkét tudnak kovácsolni.A szőnyegkészítők nem azzal a szándékkal dolgoznak,hogy munkájuk eredményét annak elkészülte után azonnal értékesítsék.A szőnyegeket rendszerint megtartják,összecsavarva félreteszik legalább 10 évre,mielőtt végleg megválnának tőlük. A városi származású szőnyegek esetében egészen más a helyzet.
Ezeket nem otthon készítik,hanem üzemekben,pontosabban:műhelyek- ben.Ezek a szőnyegek kimondottan eladásra készülnek;színüket,méretü- ket ,kivitelezésüket a kor divatja határozza meg. A szövőmunkások egy ellenőr felügyelete alatt dolgoznak,akinek az is feladata lehet,hogy a szövőszék előtt sorban ülő munkásoknak diktálja a mintát.Avatatlan fül úgy érzékeli a felügyelő „vezérlő beszédét”, mintha énekelne….Ám a szöveg ritmikusan kb.így szól:”egy piros-három- sárga-egy kék”Ha az ellenőr bizonyos területen hibásnak minősíti a munkát:kibontatja és újra kötteti őket. A szőnyegkészítők legfelső osztályába a valódi mesteremberek tartoznak.
Ők is a városban dolgoznak,de szövőszékeiket otthonukban vagy saját műhelyükben állítják fel.Munkájuk eredményét megilleti a műalkotás megjelölés;gyakran a saját kézjegyükkel is ellátják a szőnyeget, Ezekért borsos árat kérnek a piacon.A munka hosszadalmas és időigényes.Évekbe telik amíg egy szőnyeg elkészül.Ennek ellenére a szövőmunkások/munkásnők/bére igencsak szerénynek mondható. A kereslet viszont még mindig megelőzi a kínálatot:az árak rendíthetet- lenül szöknek a magasba. /folytatjuk/ Kunvári Antal