A titokzatos mesterség A szőnyegszövő „szakmát” a nomád népek alakították ki,ezért a szövéshez felhasznált anyagok,szerszámok egyszerűek voltak. A szőnyegek többsége abból a gyapjúból készült,amit a törzs saját birkáiról nyírt le, a patakban mosott ki és a napon szárított. Előfordult néha teve-vagy kecskeszőrből készült fonál is,főként a szőnyeg széleinél,megerősítés céljából.
A falvakban a nomád törzseknél a gyerekeknek adott első feladatuk a gyapjú fonás előtti kártolása.Az így már könnyebben kezelhető anyagot a törzs idősebb asszonyai fonják egyszerű orsókra majd a legkülönfélébb árnyalatokkal színezik növényi-állati vagy ásványi eredetű festékekkel.Hogy a színek ne fakuljanak ki,fényesebbek és tartósabbak legyenek,hagyományos rögzítőanyagként folyékony birka- faggyút használtak;ma már azonban legtöbb helyen szintetikus anyago- kat használnak ezzel a „rögzítő”munkafázisa kiesik. Az igazság az,hogy a mesterséges színezékre történő áttérésen kívűl alig alkalmaznak más technikai újítást:a mesterséget több mint 2500 éve változatlanul űzik!
Nem térünk ki a gépi szőnyegek leírására,de megjegyezzük,hogy ezek arról ismerhetők fel,hogy a fonákjukon nem jelenik meg a minta. A nomádok a szövéshez mindig összecsukható szövőszéket használtak, hogy a félkész szőnyeget egyszerűen összegöngyölhessék és tovább- állhassanak vele az új táborhelyre.Ezek a szövőszékek két egyenes, az emberi karnál nem hosszabb rúdból állnak,amelyek a kerek szilárd- sága érdekében hozzá vannak erősítve négy vastag földbe vert cövekhez. A lánc fonalak/ a függőleges szálak/a két rúd között a lehető legsűrübben vannak kifeszítve,Minél közelebb húzódnak egymáshoz ezek a szálak, annál sűrűbben helyezkednek el majd a szőnyegen a csomók,annál finomabb lesz a szőnyeg! A 2-3 centiméteres szegély elkészülte után elkezdik az első sort csomózni. A fürge ujjak áthurkolják a szálat két-ritkábban három-négy lánfonal körül,majd szorosra húzzák a csomót.
A csomóknak alapvetően két fajtája létezik: A török,vagy gördesz-csomó,és perzsa vagy szenné-csomó. A szőnyeg csomózásának fajtája nem áll összefüggésben annak minősé- gével illetve értékével;a származási hely meghatározásánál irányadó lehet. A minták geometrikus elemeinek készítési módja szájhagyomány útján száll anyáról lányára, de a készítő egyéni ízlése szerint kombinálhatja. A mintázatban gyakran jelennek meg a készítő szívének kedves tárgyak,élőlények /madarak,kutyák stb./amelyek fontos helyet foglalnak el a törzs életében./folytatjuk/