Blog

Forrás: Vlasdon

A mai Irán területén, amit a Zagrosz hegyvidék, az Elburz és a Kelet-iráni hegyvidék övez, avagy a történelmi Perzsia vidékén már történelmünk hajnalán számos nép jelent meg. A kereskedelmi utak (Selyemút) kereszteződésében elterülő térség gazdasági fejlődésének köszönhetően nagy birodalmak emelkedtek itt fel. Az első jelentősebb államalakulat az i.e. VII. században a pre-iráni médek által alapított Méd Birodalom volt, amelyet az i.e. VI. század közepén Nagy Kyros (ural. i.e. 559-530) egyesített a Perzsa Birodalommal. Kyros utódai az i.e. V. századra a birodalom határait messze kitolták: keleten Indiáig, nyugaton a görög államokig, magába foglalva Egyiptomot is. Ez által a perzsáké lett az akkori világ leghatalmasabb birodalma, amit joggal nevezhetünk világbirodalomnak. A perzsák többször beavatkoztak a görög államok konfliktusaiba, ami a görög-perzsa háborúkat eredményezte i.e. 499-449 között. Noha a hatalmas perzsa hadsereg könnyű győzelemre számított a szívós görögök meghátrálásra késztették I. Xerxészt (ural. i.e. 486-465) és fiát I. Artaxerxészt (ural. i.e. 465-424). Perzsia végül kivonult a görög területekről, feladva Makedóniát, Thrákát és Ióniát.

A Perzsa Birodalom területe i.e. 500 körül.

A Perzsa Birodalom gazdagsága, nagysága és multikulturális társadalomszerkezeta irigylésre méltó volt a korban, s az i.e. IV. században feltörekvő Makedónia megkockáztatta a birodalom behódoltatását. Nagy Sándor (ural. i.e. 336-323) makedón király háborút indított III. Dareios (ural. i.e. 336-330) perzsa uralkodó ellen, s hat év alatt elfoglalta az egész Perzsa Birodalmat, ami ezzel megszűnt létezni.

Nagy Sándor birodalma i.e. 323 körül.

A görög-makedón uralom azonban rövid ideig tartott csupán, mivel Nagy Sándor halála után (i.e. 323.) világbirodalma széthullott, s a legnagyobb részt Szeleukusz szakította ki belőle, aki i.e. 305-281 között uralkodott. A volt Perzsa Birodalom ázsiai területeinek java a Szeleukida Birodalom részei lettek. Párhuzamosan azzal, hogy a makedónok Nagy Sándor birodalmát szétszabdalták, felemelkedett egy északnyugat-iráni törzs, a pártusok, akik hamarosan szétzúzták a hatalmas Szeleukida Birodalmat, ami az i.e. II. századra csak a mai Szíria területét tudta uralma alatt megőrizni. A kegyelemdöfést Róma mérte Szíriára, mely terület a legújabb szuperhatalom részévé vált (Syria). Pártia pedig Mezopotámiától Indiáig terjesztette ki befolyását a térségben, ezzel Róma egyik fő kihívója lett. A Pártus Birodalom az i.sz. III. századig virágzott és öt évszázadon át állt fenn. Hanyatlását egy közép-iráni törzs, a szasszánidák okozták, kik megdöntötték a pártusok hatalmát és átvették az irányítást a birodalom felett.

A Pártus Birodalom legnagyobb kiterjedése.

A Szasszánida Birodalom volt mindenidők legnagyobb kiterjedésű perzsa állama. A birodalom gazdasági és katonai átalakítása eredményesnek bizonyult, amivel egy hatékonyabb hódító politikába kezdhettek a szasszánida királyok. Róma hanyatlásával ellentétben, a szasszánidák a III. században emelkedtek fel, ami komoly fenyegetést jelentett a kelet-római provinciák számára, mely fenyegetettséget örökölte meg a későbbi Bizánci, ill. Kelet-római Birodalom.

A Szasszánida Birodalom legnagyobb kiterjedése II. Khosrau király idején, 590-628.

A Szasszánida Birodalom fénykora és területi kiterjedésének csúcsa II. Khosrau uralma idejére (590-628) tehető, amikor is Kis-Ázsiától és Egyiptomtól Indiáig, valamint Kazahsztántól Ománig terjedtek a határai, s a mai Jemen területére is befolyással voltak. A szasszánida korban forrott ki és tökéletesedett az ismeretes perzsa civilizáció és kultúra, s ez a birodalom volt az utolsó iszlám előtti perzsa állam, mely egyedi perzsa kultúra majd az iszlámmal kerül szimbiózisba. A perzsa civilizációra és kultúrára egyenlő mértékben voltak hatással az antik-római (európai) és a keleti (ázsiai) civilizációk, s ezek a jegyek később átszálltak és újjászülettek az iszlám kultúra kereteiben, amivel egyfajta nyugati-keleti fúzió jött létre kulturális-civilizáció értelemben.

Az iszlám megjelenése és az arab hódítások:

Noha II. Khosrau hódításai sikeresek voltak, a háttérben erjedés kezdődött a birodalomban. A háborúk megviselték az állami költségvetést és a hadsereg emberanyaga is kimerülőben volt. A VII. században az arabok, és ezzel együtt az iszlám térnyerése vette kezdetét, épp akkor. A Szasszánida Birodalomnak nem volt elég ideje felkészülni az arab hódításokra, amivel szemben nem volt képes a hatékonyan védekezni. 651-re az arab támadások felemésztették a szasszánidák erejét és a birodalom összeomlott. Az arabok elhozták az iszlám vallást Perzsiába, ami hamar meghonosodott ott, kiegészülve az évszázados perzsa kulturális sajátosságokkal. Perzsia a kiterjedt Omajjád Birodalom részévé vált, de a perzsa nyelv engedélyezett lett a perzsa területeken.

Az Omajjád Birodalom.

Az omajjádok birodalma Ibériától Indiáig, három kontinens térségeit foglalta magában, s a történelem leghatalmasabb iszlám állama volt. Ezt a roppant monstrumot nehezen lehetett egyben tartani, s a VIII. század közepén birodalom szerte lázadások törtek ki és polgárháború bontakozott ki, amiben az abbászidák kerekedtek felül, megdöntve az omajjádok uralmát. Központjukat Bagdaban rendezték be, s birodalmukat Bagdadi Kalifátusként is emlegették. A X. században az abbászidák ereje megtörni látszott, s Perzsiában felemelkedtek a bújidák pártja, akik hamarosan elszakadtak Bagdadtól, saját síita kalifátust hozva létre a Perzsa-öböl térségében. Ez után Perzsia (Irán) történelmét évszázadokig végigkísérik a polgárháborúk, melyek rendre egy-egy hatalom-váltást előztek meg és egy adott klán vagy dinasztia felemelkedésével és a hatalom megszerzésével végződtek.

Itt érdemes pár szót szentelni az iszlámnak és annak három fő ágát bemutatni, mely vonulatok máig meghatározzák az iszlám országok és emberek életét és egymáshoz való viszonyát. A síita vallás az iszlám egyik válfaja, a kisebbség, míg a legtöbb iszlám vallású szunnita. A kettészakadás valamikor a VII. századra tehető. A szunniták és síiták ellentétes vélekednek a kalifa személyéről (a legfőbb vallási vezető), hogy ki lehet e címre jogosult? A szunniták szerint kalifát választással is be lehet iktatni, vagyis Mohamed tanítványai, társai is lehetnek kalifák, míg a síiták ezt elvetik, szerintük csak Mohamed utóda töltheti be ezt a pozíciót. Ezen kívül még számos vallási alapú tradícióban különböznek a szunniták és síiták, pl.: temetkezések, sírlátogatások nem engedélyezettek a szunnitáknál, azt bálványimádásnak tartják, míg a síiták nem. A síiták ábrázolhatják az imámokat (Mohamed utódai), amit a szunniták nem tesznek.

Az iszlám harmadik, kevésbé ismert irányzatát képviselik a háridzsiták, akik szerint az emberi harcok és háborúk nincsenek hatással Allah akaratára, kalifa pedig csak a legtisztább lelkű, legistenfélőbb ember lehet. A három irányzat egyéb hittételekben sem egyezik egymással. A szunniták ma is többségben vannak, az iszlámon belül 87-90%-os az arányuk, míg a síiták aránya 10-13%, addig a legkevesebb a háridzsitáké, vagyis 1-3%. Utóbbiak ma Ománban jelentősek, mint az ibadita iszlám képviselői, ők az ország vallásának 60%-át adják.

A síita iszlám meghatározó Irán történelme szempontjából, hiszen ez az állam vette át és őrizte meg napjainkig az iszlám e vonulatát, s ma Irán a síiták nagyhatalma, az ott élő iszlám vallásúak 89%-a síita. Ám nem volt ez mindig így. A szunniták többségben voltak (90%) egészen a XVI. századig, ami után beszélhetünk Irán síita „fordulatáról”.

A Bújida Birodalom – ami Irán első síita államalakulata volt – a X-XI. század közepi uralmát egy feltörekvő nép, a szeldzsukok döntötték meg. A szeldzsukok eltávolították a síita bújidákat és a szunnita abbászidákat helyezték vissza a hatalomba. Amikor a VII. században összeomlott a szasszánidák állama, Perzsiát arab és török népek kormányozták. Ennek tekintetében jelentős fejlemény, hogy a perzsák képesek voltak megőrizni nyelvüket, s kezdett kialakulni a perzsa identitás, természetesen az iszlám vallás keretei között. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a X. századtól a perzsa irodalmi élet virágzásnak indult és a perzsa nemzeti történet megírása is megtörtént. A filozófia, orvostudomány és a művészetek szintén fejlődésnek indultak, ezért a X-XIII. század elejéig tartó időszakot az Iszlám Aranykornak tartják.

Az iszfaháni nagymecset, ami a XI. század végén épült.

A török és mongol uralom Perzsiában:

A X. század végén a török gaznavida dinasztia uralta Perzsia nagy részét, akik keletre terjeszkedtek, Indiáig, aminek a jelentősége abban áll, hogy Indiában is elkezdett terjedni az iszlám. A XI. század közepén a szeldzsukok meghódították a gaznavidákat, de hatalmukat nem döntötték meg, s a perzsa kultúra kibontakozását is érintetlenül hagyták, a perzsa aranykor ezzel tovább folytatódhatott, iszlám iskolákat alapítottak és Bagdad az iszlám tudományos élet központjává vált.

A XI. század végén a szeldzsuk uralom gyengülni kezdett és ezzel párhuzamosan a perzsa dinasztiák aktivizálódni kezdtek. Ezek közül a hvárezmidák törtek előre, akik birodalmat alapítottak, de valójában ez továbbra is szeldzsuk vazallusállam maradt, ami a XII. század végéig állt fenn, amikor legyőzték a szeldzsukokat és ténylegesen elszakadtak tőlük. A függetlenséget azonban nem élvezhették túl sokáig, mivel a XIII. század elején a mongol expanzió elérte a Hvárezmida Birodalom határvidékeit. A mongolok inváziója elkerülhetetlen volt, noha két diplomáciai küldöttséget is útjára bocsátott a hvárezmida vezetés, de a mongolok mindkét misszió tagjait lekaszabolták. 1220-ban elesett a főváros, Szamarkand, majd fokozatosan omlott össze a birodalom, a mongol előretörésnek köszönhetően.

A mongol betörés hatalmas pusztításokat okozott Perzsia területén, kulturálisan és demográfiailag egyaránt. A mongolok nagy infrastrukturális károkat okoztak, könyvtárakat égettek fel és az iszlám mecseteket buddhista szentélyekké alakították át. Negyven év alatt a népirtás és éhínség következtében az iráni lakosság 90%-a elpusztult.

A XIII. századra a meggyengült Mongol Birodalom különálló államokra esett szét, melyek egymással kezdtek vetélkedni.  Ezek közül a délnyugati szakadár állam az Ilkánok Birodalma volt, ami Perzsia, Mezopotámia, a Kaukázus és Kelet-Anatólia területét foglalta magába, s idővel egy perzsa-mongol irányítású államalakulattá vált. Ilkániában újra az iszlám lett az államvallás, a XIII-XIV. század fordulóján pedig megkezdődött Perzsia gazdasági talpra állása. A kézművesek, kisiparosok alacsonyabb adókat fizettek, ami a termelés beindulását és a kereskedelem újbóli fellendülésével járt. Az indiai és kínai területekkel való élénk kereskedelem Perzsia felvirágzását hozta magával. Azonban 1335-ben az uralkodó halála után polgárháború tört ki a birodalomban, ami gátat szabott a további belső fejlődésének, másrészt a fekete halál (pestis) is felütötte a fejét, ami a lakosság 30%-ával végzett.

Ilkánia a XIII-XIV. században.